91. Fotókkal

Hát eltelt a 3 hónap... Bombanő nem lettem, de nem is lehet ilyen rövid idő alatt. :)) A másfél hónapja bekövetkezett bokasérülésem nagyban befolyásolta sajnos a sportéletemet, ami úgy-e elengedhetetlen része a diétának és az életmódváltásnak. Sajnos 6 hét elteltével sem mondhatom, hogy meggyógyult, majdnem ugyanolyan dagadt, mint a baleset után. Aztán a házvásárlás, azt az megelőző banki tortúrák sem kedveztek, majd a sörös ünneplések sem :))) De lesz ez még jobb is. Reményeim szerint, a költözés és a házfelújítás majd sok energiámat felemészti :D
És akkor jöjjenek a tények, a fotók:

És a nem előírt pozícióban :D A bokámon még sajnos a kötözés... :(

85.

82.

80.

Egy kis off: utalt a bank! Hétfőtől hivatalosan háztulajdonosok leszünk és birtokában leszünk egy óriási nagy kertnek, amiben tavasztól a saját zöldségeinket termesztjük :) Ma biztos ünnepli fogok, sok-sok sörrel :)

P.S. Ha valaki mostanában hitelből szeretne lakást vásárolni, készüljön fel, hogy 2-3-4 hónap kálvária (és anyagi lehúzás) vár rá. Szívesen adok tanácsokat, mit és milyen bankokat kell elkerülni!

78.

Élek! Élek :)
Most látom, hogy telik az idő. Már a 78. nap.
A súlyom 75.1-75.9 kg között mozog, csoda hogy nem híztam. 3 hete történt a bokasérülésem futás közben, azóta alig javult. Sántítok és csak a minimális mozgást végzem.

Kajaügyileg az életmódváltást folytatom, de sajnos ez nem fogyókúra, így nem csodálkozom a súlyom stagnálásán.

Egy nagyon fontos mérföldkő következik az életemben és ez leköti minden energiámat. Sikerül házat vennünk, már csak napok kérdése és háztulajdonosok leszünk. Aki átment már ilyenen, tudja hogy egy vagyonba kerülnek a különböző díjak (földhivatal, ügyvéd, közjegyző, folyósítási díj, illetékek stb.), így nem nagyon van alkalmam finom és egészséges kajákat vásárolnom. Elkezdtem megint az e-food-tól rendelni kaját, mert ott legalább fizethetek SZÉP kártyával, azon meg elég sok pénzem van.

Szóval így áll a helyzet. Sport semmi, örülök hogy leglább - bár bicegve - , de járni tudok. Mindenképp visszamegyek a dokihoz, mert úgy tűnik ez nem egyszerű rándulás...

66.

óóóó jeeeeeee

65.

Kezd visszatérni belém az élet. Az elmúlt napokban összegyűltek a felhők felettem, de nagyon. Emiatt volt csokizabálás (én csokit! - nagy szó), este 10-kor pasim által készített hamburger meg ilyen-olyan "jó" dolgok. Magyarul: volt egy töltőhetem :) A két fő negatív tényező: a sérült bokám és a menstruációm. Annyira betett ez a kettő nekem, hogy hétfőtől szerdáig meló után a délutáni programom estig ágyban lenni, majd este elaludni... természetesen előzőleg bekapni pár csokigolyót. Grrrrrr, örülök, hogy túl vagyok rajta! Menni még nehézkes, sportolásra még gondolni sem merek...
Holnap reggel ráállok a mérlegre, lássuk a mumust!